Tudósok az anyagon túli világról 2. rész

Prológus
A materializmus csak az utóbbi két évszázadban árasztotta el az emberek gondolkodását, elősegítve az emberiség morális hanyatlását, az elidegenedést, a lelki bajokat. Valamikor az emberek elfogadták a vallásuk tanítását. A modern ember neurózisa abból származik, hogy a személyiség egyik felét elnyomva, igyekszik túlzottan racionális, érzelemmentes, pragmatikus lenni. Az emberiség fontos kérdése ősidők óta, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, miért létezünk, mi az oka és mi a célja az életünknek és mi lesz a sorsunk, ha a földi életünk véget ér. Minden civilizációnak volt vallása, hite, identitás tudata, amely választ keresett, és választ is kínált ezekre a kérdésekre.. A válasz általában az volt, hogy a mi világunkon túl létezik egy transzcendens, spirituális világ, és hogy létezésünknek célja van. Ez a gondolat természetesnek, elfogadottnak számított egészen a felvilágosodás koráig Ebben az időben az ember úgy hitte, hogy a tudománya birtokában minden kérdésre hiteles választ találhat és ehhez nincsen szükség semmiféle túlvilági hitre. Igen ám, csakhogy a túlvilági hit nélkül az ember gondolkodása egyre inkább anyagiassá vált, olyannyira, hogy ma már szinte minden értéket pénzben igyekszünk kifejezni. Ezzel függ össze a modern ember elidegenedése, magányossága „tudományosan megalapozott” hitetlensége. Hangsúlyozzuk, hogy a modern természettudományos gondolkodás nem azonos a materializmussal és az ateizmussal Ez az irányzat olyan kérdéseket vet fel, amelyekre materialista alapon nem adható válasz.

„Több dolgok vannak a földön és égen Horatio, mint amennyit bölcselmetek álmodni képes” .William Shakespeare: Hamlet

Lélekről
A test és a lélek nem két külön valóság, amely utólag egységbe olvad, hanem a testnek a lélek által van igazi emberi léte. Az anyag az ilyen lényegi forma nélkül csak képességi léttel rendelkezik. Ezért semmi sincs az emberben, amire külön azt lehetne mondani, hogy ez test, ez meg lélek, hanem a kettő mindig együtt van, konkrétan csak a test-lélek ember létezik. A lélek tehát mindig az egész embert fejezi ki abból a szempontból, hogy értelmes, egyéni, szellemi megjelenése van, mint ahogy a testiség is az egész emberre vonatkozik, amennyiben a tapasztalható anyagvilághoz tartozik. A test és a lélek egymáshoz való viszonyát az egyház tanítása azzal fejezi ki, hogy a lélek a test éltető formája, vagyis olyan elv, amely igazi emberi létet ad neki.  Figyelemreméltó az, amit már Aquinói Szent Tamás magyarázott az ember létmódjára: az ember nem egyszerű létező, hanem szellemisége következtében tudja is, hogy létezik; benne tehát a lét mintegy visszatér önmagába, magába tekint, tudatosul, s éppen ezzel válik az örök létezőnek, Istennek a képmásává. 
http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lek.html

A lélek szót több értelemben is használjuk, mely így több fogalmat takar, és érdemes külön választani a szellem fogalmától. A lélek vallásos és spirituális értelemben is a halhatatlan részt, az ember örök és elpusztíthatatlan eszenciáját jelenti.
A szellem egy emberre vagy közösségre jellemző vagy általuk hátrahagyott elképzelésekre és szemléletmódokra vagy akár  természetfeletti lényekre is utalhat. Több vallásban felcserélődött az elnevezés a félreértelmezése miatt, de a pszichológia szempontjából a lélek a pszichére értendő.

A lélek okoskodó megközelítése
Induljunk ki a következő egyenletből: test+lélek=ember Ezt az egyenletet többé-kevésbé mindenki elfogadja, ehhez nem kell pontosan definiálni a lélek fogalmát. Rendezzük át az egyenletet: lélek=ember–test. A test ebben az egyenletben az embert felépítő anyagot, s mindazon folyamatok összességét jelenti, amelyben ez a testanyag részt vesz. Tehát a lélekhez jutunk, ha az emberből levonjuk a testet. Mi marad? Ha az ember életműködése megszűnik, akkor a közösség általában kulturális tradícióinak megfelelő módon megszabadul a bomló testtől, például elégeti, föld alá temeti,. Ilyenkor a test anyaga átalakul, de természetesen az anyagmegmaradás törvényének megfelelően elemeiben megmarad.
A lélek halhatatlanságát az ember az ősi időkben életünk alaptényeként fogadta el. Az emberré válás kezdeteitől az ősember eltemette halottait, és temetkezési szokásai azt bizonyítják, hogy a Homo Sapiens nem fogadta el a halál tényét véglegesnek, hanem úgy gondolta, hogy az élet valamiféle módon tovább folytatódik.
A legősibb felfogás, a lélek, halhatatlanságát vallotta. Ebben az ősi, természetes magas kultúrában a lélek a Természet alapvető megnyilvánulása.
Az emberiség egyetemes őshagyománya szerint, amely a néphitben is megőrződött, lelkünk a földi élet után a lélek eredeti otthonába jut, ahonnan az élet fakad: a csillagvilágba, a mennybe.

Mivel mindenki megegyezik abban, hogy a lélek összefügg a tudattal, ha ki tudjuk mutatni, hogy tudat létezik az agy és a gondolat állandó kapcsolatán kívül, akkor megtettük az első lépést a materializmusból kifelé haladva.

Híres gondolkodók a lélekről
Szókratész állítja − a lélek a test létezése előtt is volt, A filozófus tehát úgy véli, hogy a lélek és a test két külön létező dolog, a lélek magasabb szinten helyezkedik el a testnél, azaz a lélek igenis létezhet test nélkül. Szókratész hitt a lélek halhatatlanságában. Az életet szenvedésnek, a halált gyógyulásnak tekintette. Hitt az isteni rendelésben, abban, hogy a világban nem véletlenül történnek a dolgok, hanem mindennek határozott célja van Az Isten egy és szellemi természetű.

Püthagorasz Hitt a lélekvándorlásban. A léleknek többszöri megtestesülésen kell átmennie, hogy a túlvilágra visszatérhessen.

Platón
Platón szerint a tapasztalható világ mellett létezik a nem anyagi természetű, örök és változatlan birodalom. Minden föli dolog, csak ezek tökéletlen utánzata. Szerinte is a lélek halhatatlan, a test pedig a lélek börtöne. A lélek szabad akarattal rendelkezik. Mindenki maga választja a sorsát, amely mellett kénytelen lesz kitartani akkor is, ha ez szenvedéssel jár.

Arisztotelész
Szerinte a lélek is anyagi természetű azonban sokkal magasabb minőségű anyagról van szó, ezért a lélek a legfőbb, és a test csak szolgálója a léleknek. Arisztotelész szerint a lélek 3 részből áll Ebből a harmadik a szellemi lélek, amellyel csak az ember rendelkezik. A lélek tudatos része nem kötődik szorosan a testhez, ezért halhatatlan.

Immanuel Kant
Szerinte a lélek képessége az ész és az ítéletalkotás. Az ész birtokában képesek lehetünk tapasztalás nélkül is megállapításokat tenni, ezáltal felismerhetjük Isten létét, és lélek halhatatlanságát. Kant azt hozza fel, hogy a lélek nem ismerhető meg. Szerinte ugyanis az ember csak érzékelő tapasztalatra képes, így nem szerezhet ismeretet olyan feltételezett lélekről, amely nem érzéki, hanem szellemi természetű valóság. „A lélek képessége az ész és az ítéletalkotás. Az ész megismerő képessége azt jelenti, hogy képesek lehetünk tapasztalás nélkül megállapításokat tenni, ezáltal felismerhetjük Isten létét és a lélek halhatatlanságát.”
– Kritika: Kant „megfeledkezik” arról, hogy miközben a tudat transzcendentális vizsgálatát végzi, felismeréseiben ő sem az érzékelő tapasztalatra támaszkodik. Az alapvető nehézség Kanttal szemben az, hogy az emberi tapasztalást leszűkíti az érzéki tapasztalás területére, s az elméleti és gyakorlati ész, a gondolkodó és cselekvő szubjektum megkülönböztetésével megosztja a konkrét embert. 

Schopenhauer
A születésünk és a halálunk közötti idő csak igen rövid pillanat a végtelen időfolyamathoz képest. Ha van élet a halál után, akkor van élet a születés előtt is. Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy mihamarabb átessünk rajta és visszakerüljünk egy szenvedésmentes állapotba.

Kierkegaard
Az ember egy negatív, halandó (test) és egy pozitív halhatatlan részből (lélek) áll,  Az emberben kapcsolat van a földi mulandó és az örök között. Az ember felismeri és elfogadja Isten mindenhatóságát és azt, hogy Isten az, akire támaszkodni lehet.

Sir Isaac Newton
Newton nem csupán matematikus, fizikus, és csillagász volt, hanem teológus, filozófus is. Behatóan tanulmányozta a Bibliát. Newton a legfontosabb feladatának tekintette, annak meghatározását, hogy mikorra várható Krisztus második eljövetele. Ez volt a legfontosabb hajtóerő a tudományos munkájában. Erre a kérdésre azonban soha nem sikerült megtalálnia a választ. „A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”

Augusté Comte
A tudomány lehetővé teszi a szeretetet a legfelsőbb lényeg felé, és ezáltal az emberi elme az erkölcsiségnek rendelődik alá, ami többet jelenthet, mint a puszta tudomány. A pozitivizmus szerint csak azt szabad tényként elfogadnunk, ami tudományosan igazolható. Comte szerint csak a tapasztalható jelenségeket ismerhetjük meg.

Bécsi kör (Wiener Kreisz)
Moritz Schlick  A bécsi kör felfogása nem vonta kétségbe Isten létezését és nem zárta ki magasabb rendű spirituális valóság lehetőségét, azonban vitatta ennek megismerhetőségét.

Kurt Gödel  világhírű osztrák matematikus, logikus és tudományfilozófus

Gödel azt mondja, hogy vannak dolgok, amelyekről nem szerezhetünk biztos tudást. Gödel
hitt Isten létezésében oly annyira, hogy Szent Anzelm Isten-bizonyítását matematikai logikai egyenletekkel támasztotta alá. Gödel szerint szükségszerűen léteznie kell egy „isten jellegű entitásnak”

Hiszek-e a halál utáni viszontlátásban? – „Ha a világ ésszerűen van berendezve és van értelme, akkor léteznie kell ennek, nert mi értelme lenne egy ember létrehozásának (…) ha ezt nem képes elérni.”„Azt hiszem, hogy a vallásban – ha nem is éppen az egyházakban – sokkal több ésszerűség rejlik, mint azt szokásosan hiszik. Bennünket azonban kora ifjúságunktól fogva  az iskola, a rossz vallásoktatás, könyvek és élmények révén előítéletesen ez ellen neveltek. Sőt a mai filozófusok 90%-a  abban látja fő feladatát, hogy a vallást kiverje az emberek fejéből”.

Julius Evola  olasz politikai filozófus.  A hanyatlást a reneszánsz indította el, amikor az emberek rájöttek, hogy Isten helyett imádhatják önmagukat is, vagyis az embert. Ezt a mozgalmat nevezték humanizmusnak.. Az önmagukat imádó emberek pedig egyre önzőbbé váltak, ami a jelenkor szellemi válságához vezetett.

Emile Durkheim zsidó származású, baloldali szellemiségű, francia  antropológus, filozófus „A hívő nem egyszerűen csak olyan ember, aki új igazságokat látott meg, amelyeket a  hitetlen nem vesz észre, hanem egy olyan ember, aki erősebb.  Több erőt érez magában arra, hogy elviselje a létezés kihívásait, vagy  hogy leküzdje őket. Olyan, mintha felszállna a világ nyomorúsága fölé, amikor felülemelkedik az egyszerű emberi létezésen” 

Dr. Wilder Penfield kanadai sebész. Pszichológiai és orvostudományi Nobel-díjas. 
„Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy létünket két alapelemből kiindulva kell megmagyarázni. …Az agy egy számítógép, és olyan valami programozza, ami rajta kívül van.”

A lélek fogalma

• A lélek fogalma nem valamiféle érdekből vagy naivitásból származó agyrém. Ez ügyben hallgatnia kell a minden ideológiakritikának csakúgy, mint a józanságával kérkedő redukcionizmusnak. A lélek az a szervünk, amin keresztül a környező világgal tartjuk a kapcsolatot. Három része van, az értelem, az érzelem és az akarat. A lelkünk (héber: nephesh) akkor keletkezett, amikor Isten életet lehelt az emberbe, és az a testtel kapcsolatba került. A lélek eredeti helyzete magában foglalja a tudást, az öröklétet, és a boldogságot. A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jött létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el. Bh.G.2.20." Bhagavad Gíta híven tükrözi a lélek alapvető tulajdonságait. A Bhagavad-gíta az Upanisadok és a Védánta-szútra mellett az ind filozófia harmadik legfontosabb forrásanyaga.  Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is. Sok gondolkodó nagyra értékelte – például Hegel, Einstein, Emerson vagy Humboldt

• A tudósok, akik az utóbbi évszázadban a lélek létezésével vagy nemlétével foglalkoztak, már jobbára nem voltak istenhívők, és nem is ezért érdekelte őket ez a kérdés. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az emberben csakugyan van valami plusz, ami ezen a bolygón tudomásunk szerint más élőlényekben nem található. Ám hogy ez csupán a tudatban rejtőzik-e, vagy csakugyan valami olyasmi, amit léleknek, isteni hozzáadásnak, valamiféle metafizikai többletnek is nevezhetnénk, azt eddig még senkinek sem sikerült bebizonyítania.
• A lélek általában az a halhatatlan rész, ami a halál után megmarad. Némelyek azt gondolják, hogy a szellem a lelek szó szinonimája, de a Bibliából kiderül, hogy két különböző dologról van szó.
• A lélek a fizikai testtel együtt meghal, és vagy megsemmisül, vagy öntudatlanul alszik (soul sleep) a feltámadásig. Ez az elképzelés az ószövetségi emberképre épít, és a nyugati egyházon belül is újra meg újra előkerült (Luther, Kálvin).
• A lélek az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független létezőként képzelt hordozója. Az ember belső valósága. (Magyar Értelmető Kéziszótár)
• A fiziológusok majdnem kizárólag ragaszkodnak a materialista fölfogáshoz, vagyis az agyvelõt tekintik a lelki jelenségek egyedüli szervének s annak alkatában valamint funkcióiban keresik a lelki élet jelenségeinek magyarázatát
• Filozófia, vagy tudományos szempontból a lélek egy olyan közhasználatú szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt. A lélek szó körülbelüli jelentéséhez kapcsolódó tudományos szempontból kezelhetőbb fogalmak a psziché, érzés, tudat, éntudat.
• Mivel mindenki megegyezik abban, hogy a lélek összefügg a tudattal, ha ki tudjuk mutatni, hogy tudat létezik az agy és a gondolat állandó kapcsolatán kívül, megtettük az első lépést a materializmusból kifelé, és azután szabadon haladhatunk tovább a tudat természetének feltárásában.
• A lélek az agyon keresztül kapcsolódik a testhez és a lélek fizikailag is jelen van, mint egy elektromágneses mező. Tegyük fel, hogy az agy "gerjeszti", "csinálja" a lelket. Ez esetben az agyműködés ideiglenes vagy végleges leállása után nem lenne tapasztalható semmilyen lélekre utaló jelenség. Ez azért is kétséges, mert a halál közeli élmények messze nem ezt tanúsítják. A materialisták argumentuma, hogy a lelki jelenségek közül akárhány szinte szemmel láthatólag az agyvelő működésétől függ, mindazonáltal tényleg nem sikerült valóságos lelki jelenségeket az agyvelőben lokalizálni.
• A lélek lényünk valósága, ott van mindenütt, „a test körül, a test felületén, a testen belül”, nem a test valamely kitüntetett részében, amilyen az agy vagy a szív például, még csak nem is az egész test alakjaként vagy sémájaként, hanem inkább átitatja, befonja, megdolgozza a test egészét. Maga azonban nem testi, hanem „testetlen”, mondja Foucault Ettől azonban még nem a szellem fészke, nem is res cogitans, egyáltalán nem res, nem dolog, nem szubsztancia
• Szókratész meg van arról győződve, hogy a lélek „egy”, azaz nem alkotórészek összessége. Ez által a lélek, mint „egy” nem pusztítható el, hiszen a pusztulás létrejötte egyenlő az alkotóelemek szétválásával.
• Ha a lélek, a szellem elektromágneses hordozót is igénybe tud venni, vagy maga elektromágneses természetű, akkor lelkünk, szellemünk tevékenysége, rezdülései testünk határain túl is léteznek, kiterjednek az Univerzum egészére. Így tehát lelkünk rezdülései szervezetünk elektromágneses tevékenysége következtében szétterjednek.

Kérdés, hogy lehet-e fizikai magyarázatot adni a legkevésbé anyaginak tűnő tulajdonságra, az akarat, a gondolat, a lélek szabadságára? A legújabb kutatások bebizonyították, mérésekkel és elméleti számításokkal egyaránt, hogy egy elektromos töltéssel rendelkező rendszer képes tömegközéppontját külső segítség nélkül felgyorsítani, A lélek tér-jellege azt is jelenti, hogy az ember nemcsak levegőfelvétele és táplálkozása, anyagcseréje miatt nyitott rendszer. Az ember belső tudatállapotai, belső érzékelése is nyitott a külvilágra, a külvilág emberi tényezőire! Nemcsak a társadalom tudati erőterei, hanem a természet elektromágneses- és vákuum-erőterei is átjárják belső világunkat, s ezek mindig képesek a társadalom manipulációitól, a torzító hatásoktól mentesíteni, meggyógyítani bennünket, ha mozgósítjuk belső világunkat és ráhangolódunk legmélyebb, természeti adottságainkra. http://www.grandpierre.hu/site/1998/04/a-lelek-es-az-elektromossag/

A test és a lélek egymáshoz való viszonyát az egyház. tanítás azzal fejezi ki, hogy a lélek a test éltető formája, vagyis olyan elv, amely igazi emberi létet ad neki. A test és a lélek nem két külön valóság, amely utólag egységbe olvad, hanem a testnek a lélek által van igazi emberi léte. Az anyag az ilyen lényegi forma nélkül csak képességi léttel rendelkezik. Ezért semmi sincs az emberben, amire külön azt lehetne mondani, hogy ez test, ez meg lélek, hanem a kettő mindig együtt van, konkrétan csak a test-lélek ember létezik. A lélek tehát mindig az egész embert fejezi ki abból a szempontból, hogy értelmes, egyéni, szellemi megjelenése van, mint ahogy a testiség is az egész emberre vonatkozik
http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lek.html

A kérdés, hogy halál esetén a lélek eltűnt végleg, vagy csak eltávozott? Azzal, hogy az élet elillant, nyilvánvalóvá vált, hogy az élet lényege nem a testiségben rejlik. Valamiféle testetlen valóság irányítja a testet, valamiféle testetlen valóság az, ami él. Azt gondolhatjuk, hogy a materializmus a lélek végleges eltűnését, míg az egyéb felfogások a lélek eltávozásának lehetőségét vallják.
A materializmus csak úgy értelmezhető, ha lelki tulajdonságokat (gondolatokat, érzéseket) fizikai tulajdonságokkal azonosítunk. Karl Popper szerint az élet keletkezése nem tekinthető kizárólag természettudományos problémának.

A másvilági életben a buddhizmus is hisz. Nem mondja azt, hogy a halállal vége az életnek. A lélek halhatatlansága azonban olyan legyőzhetetlen igazság, hogy még az elfásult hindu "bölcsek" se tudják elképzelni a megsemmisülést a halállal, hanem a mérhetetlen, ködös távolba helyezik, és csak a kiváltságosak számára tartják lehetségesnek
A lélek, a szellem, a tudat, vagy legalábbis anyagi kesztyűje, vizsgálataink alapján elektromágneses természetűnek tűnik. Lehet, hogy a lélek elektromos természetű?

A lélek mint elektromágneses tér
Ha a lélek lelki jellemzőiből akarunk fizikai megismerésre jutni, akkor olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkező tényezőt kell keresnünk, amely a lélekhez hasonlóan könnyed, szabad, öntörvényű, messze ható, röpülésre hajlamos. De létezik-e ilyen fizikai tényező? Igen, és ez az elektromágneses tér.
Az elektromágneses hatás nagyon finom, láthatatlan, testetlen, ugyanakkor nagyon is valóságos. A lélek testetlensége, könnyedsége elektromágneses természetével fizikai magyarázatot kaphat. Ha tehát a lélek, a szellem elektromágneses hordozót is igénybe tud venni, vagy maga elektromágneses természetű, akkor lelkünk, szellemünk tevékenysége, rezdülései testünk határain túl is léteznek, kiterjednek az Univerzum egészére. Így tehát lelkünk rezdülései szervezetünk elektromágneses tevékenysége következtében szétterjednek, mint a hullámok a tóban úszó hal körül. De lehet-e fizikai magyarázatot adni a legkevésbé anyaginak tűnő tulajdonságra, az akarat, a gondolat, a lélek szabadságára?

A legújabb kutatások bebizonyították, mérésekkel és elméleti számításokkal egyaránt, hogy egy elektromos töltéssel rendelkező rendszer képes tömegközéppontját külső segítség nélkül felgyorsítani.
https://mek.oszk.hu/02500/02572/02572.htm#3
http://www.grandpierre.hu/site/1998/04/a-lelek-es-az-elektromossag/

„Lélekbizonyíték”
Ez lehet annak a kísérletnek a végkimenetele, amelyet elmegyógyászati intézetekben végeztek kezelőorvosok a betegeikkel. Megfigyelték, hogy hipnózisban egyes betegek, akik éber állapotban valamilyen mentális betegségben szenvedtek, a tudatosságnak és intelligenciának meglepő fokát mutatták.

• De bizonyító erejű lehet a számtalan halál közeli élmény, amelyekről a klinikai halál állapotából visszatért betegek és sérültek számoltak be.

• Egyesek az agyat ért károsodás nélkül, testi egészségük teljes birtokában is képesek „elhagyni” saját testüket, és fizikai valójuktól akár kilométerekkel távolabbi tapasztalásokat szerezni, majd újra visszatérni a testükbe.
• A lélek nem anyagi természetű, de szüksége van az anyagra, hogy meg tudjon nyilvánulni a fizikai világban. Minden sejtünk idővel kicserélődik, azaz egy 30 éves emberben már nincs olyan agysejt, ami kiskorában megvolt. Mégis vannak emlékeink kiskorunkból, azaz az agy megfelelő sejtjei átadták egymásnak az információt. De mi ennek a mechanizmusa, hogy képes egy sejt emlékképeket, érzéseket közvetíteni? Vajon itt tetten érhető valami más is, ami túlmutat a puszta sejtosztódáson, és anyagon?

Mindebből az következik, hogy a lélek létezik, s a gondolat nem az agynak, mint szervnek a terméke, hanem épp ellenkezőleg: a lélek, mint eszközt használja fel az agyat a gondolatai kifejezésére.
http://hu.ezo.tv/spiritualitas/bizonyitekok-a-lelek-letezesere.html

A tudat létezhet a fizikai szervektől függetlenül Ezt kell először bizonyítani. Nincs értelme a lélekről beszélni addig, amíg bárki azon a véleményen van, hogy a gondolat az agy terméke, vagyis talán úgy, mint Carl Vogt hasonlata szerint, mint az epe a máj terméke.

Arisztotelész Platón tanítványa volt, így a lelket ő is a test foglyának tekintette.
A gondolkodás már egyértelműen szellemi, de nem azonosítható a szellemmel teljesen: vagyis, amit szellemi tevékenységnek nevezünk. Abban sok minden egyéb is van a gondolkodáson kívül (intuíció, empátia, érzelmek, stb.). A tudat is szellemi. A lélek szó bibliai megfelelői azonban csak távolról rokoníthatók a görög lélek kifejezéssel. Ugyanis a héber lélek szavak megfelelői nem választják szét testre és lélekre, azt az emberrel egységben közli.

A zsidó szent iratok nem különböztetik meg élesen a testet és a lelket. A talmudi időszakban a rabbik már éltek bizonyos megkülönböztetéssel: úgy vélték, hogy a lélek a test vendége mindaddig, míg a test a földön él. Jézus sohasem hirdetett olyan elképzeléseket az Isten országáról, amilyeneket sok mai keresztény fest magának. Sohasem beszélt arról, hogy követői haláluk után azonnal a “túlvilágba” érkeznének.
Míg a szellemünk természetfeletti, Istentől származó részünk, a lelkünk részben a szüleinktől genetikai értelemben örökölt, részben neveltetésünk által formált valóság. A lélek három része az értelem, érzelem és akarat. https://www.hitgyulekezete.hu/lexikon/lelek

• A magyar biblia-fordítások sok esetben “lélek” szót használnak ott, ahol az eredeti szöveg “szellemet” használ. Így például az eredeti szövegben Jézus a kereszten nem a “lelkét”, hanem a “szellemét” (pneuma) ajánlja Isten kezébe. Az emberiség születése hajnaláig lehet vissza vezetni azt az elképzelést, hogy az elhunyt ember valójában tovább él, nem válik semmivé, hogy létezik egy, a testtől független lélek, amit a halál nem érint. A lélek fogalma a legtöbb civilizációban vallásos, filozófiai, pszichológiai elképzeléseken alapszik

• A zsidó szent iratok nem különböztetik meg élesen a testet és a lelket. Úgy vélték, hogy a lélek a test vendége mindaddig, míg a test a földön él. A zsidó filozófusok, (például Philón, Szaadja Gaon, Salamon ibn Gavirol platonista)  hatásra dolgozták ki a lélek halhatatlanságára vonatkozó tanaikat.  A kabbalisták felfogása szerint a lélek isteni entitás, amely belép a testbe; az isteni emanációból ered és végső célja, hogy visszatérjen a szefirák világába.
• A hinduizmus rendkívül összetett és bonyolult világképpel rendelkezik, lélek-dogmájának teljes mélységű bemutatására csak képzett vallástudós vállalkozhatna. A lélek nem pusztítható el, soha nem tűnik el, hanem testről testre vándorol, míg visszatér isteni származásához – de csak akkor, ha komoly vallásgyakorlás által (azaz szent élet által) megpróbál visszajutni a lelkek (nirvána) világába. A test természeténél fogva mulandó, a lélek ezzel szemben örök és elpusztíthatatlan. Amikor a lélek távozik az anyagi testből, az azonnal bomlásnak indul. A lélek az, ami fenntartja a testet.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A lélek halhatatlanságáról
A halál végleges, teljes megsemmisülésként felfogása valójában az emberiség egyik legnagyobb tragédiája. A lélek halandósága vagy halhatatlansága az emberiség egyik legalapvetőbb kérdése. Eltűnik vagy csak eltávozik a lélek?

A lélek halhatatlansága velünk született tudás által adott alaptény. De hogyan tudjuk ezt a felfogást ésszel megvizsgálni, és a vizsgálat eredményeképpen elfogadni vagy elutasítani?. Amíg az élő test önmagától mozgott, addig a halott test erre nem képes már tovább. Megdöbbentő tény: látszólag semmi sem változott, ugyanaz a test ott van előttünk, és egyszer csak  már nem mozog többé. Valami, ami a legfontosabb, maga az élet, elillant: eltűnt vagy eltávozott a testből. A kérdés éppen ez: eltűnt, végleg, vagy csak eltávozott? Azzal, hogy az élet elillant, nyilvánvalóvá vált, hogy az élet lényege nem a testiségben rejlik. Valamiféle testetlen valóság irányítja a testet, valamiféle testetlen valóság az, ami él.
Tény, hogy az élet elillanása során szervezetünk bio-elektromágneses tere nem tűnik el, hanem csak eltávozik. Mivel a bio-elektromágneses tér mégiscsak egyfajta anyagiságot jelent, és anyag nem tűnhet el, legfeljebb átalakul, ezért a bio-elektromágneses tér, és a hozzá tartozó lélek nem tűnhet el a haldoklás során a semmibe! A lélek, illetve a bio-elektromágneses tér egyszerűen csak elutazik, a fény sebességével, és a benne rejlő információkat magával viszi.

A fizikából tudjuk, hogy a Föld felülete és az ionoszféra mindketten visszaverik az elektromágneses hullámokat. Az az óriási információ-mennyiség, ami életünk során sejtjeinkben felhalmozódott, részben ibolyán túli, részben infravörös fény-folyamban elhagyja testünket, és egyik része az ionszférába költözik, másik része kiröpül az űrbe, a csillagok világába. Nem kell attól tartanunk, hogy ez az információ felbomlik halálunk után: inkább arra gondolhatunk, hogy halálunk után megsokszorozódunk, sokfelé, mindenhol jelen vagyunk, amerre csak fényünk terjed! Mivel a materializmus nem hajlandó elismerni a lélek önálló létét, csak a lélek anyagi oldalait, ezért azt is mondhatjuk: a lélek elektromágneses ruhájának felismerésével meghatároztuk a lélek utazási sebességét a halál után, és azt is, hová röpül!

A lélek halhatatlanságának kérdése tehát arra kérdésre vezet: elveszti-e az életelv érvényét halálunk bekövetkeztével?
Ahogy egyetlen fizikai test elpusztulása sem vezet a fizikai törvények érvényének csökkenésére, úgy halálunk bekövetkezte sem vezet az életelv érvényének csökkenésére. Ha pedig az életelv az életünk lényege, akkor életünk lényege semmit sem veszít érvényéből halálunk bekövetkeztével! Más szóval: az életelv örökkévaló mivolta biztosítja életünk fönnmaradását halálunk után! Érzéseink, gondolataink egységes szerveződésüket megőrizhetik földi életünk után is. Sőt, ez nemcsak lehetőség, hanem inkább törvény! Igaz, mi itt a lélek fogalmát újszerű módon közelítettük meg, hiszen az életelvvel azonosítottuk. ugyanoda megyünk, ahonnan jöttünk: a mennyekből, a csillagvilág lélek-központjából. Nem is lehet ez másként: a halál nem más, mint átváltozás, és visszatérés eredeti honunkba, a csillagok közé.
Mi marad fönn személyiségünkből halálunk után? Elsősorban igazi lényegünk, az az érzésvilág, az az eszmeiség, aminek érvényre juttatásáért a Földre születtünk.  Ha ráébredünk erre a természetes, velünk született érzésvilágra és eszmeiségre, és arra, hogy ez adja legmélyebb, legemberibb lényegünket, rájövünk, kik is vagyunk tulajdonképpen, és mi a dolgunk itt a Földön
Dr. Grandpierre Attila A lélek halhatatlansága
http://users.atw.hu/bubutacsi/ismtan/pszic/alelek.htm

Túlvilági élet
A halál utáni élet vagy túlvilági élet azon nézetek összessége, amelyek a különböző kultúrákban és vallásokban megtalálhatók arról, hogy mi vár az emberekre a halál után, illetve egyes vallásokban az idők végezetén.

A halál utáni életben való hitnek sok formája van, ebből két fő ág emelhető ki:

• A keresztények és muszlimok hiszik, hogy a halál után Isten kinek-kinek megfizet a maga érdeme szerint.

• A keleti vallások nézete a lélekvándorlás tézise mögött álló karma, mely alapján az ember következő életét előző életének tettei határozzák meg.

A lélek halhatatlansága az egyik sarkpontja számos világnézetnek. Ez a hit irányítja a temetési szertartásokat, egyes kultúrákban a halottkultuszt vagy az ősök tiszteletét, s visszahat az emberek életvitelére is. A legtöbb vallás híveinek életét a halál utáni életre való készülődés erősen meghatározza.
A túlvilág léte tudományosan nem bizonyított, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Ugyanis nemléte sincs bizonyítva, és kérdés, hogy lesz-e valamikor. Innentől kezdve csak a filozófia és a vallás segít.
Figyeljük meg, hogy a lélek helyére becsempésszük a tudat fogalmát, sőt sokszor a tudatot azonosítjuk a lélekkel.