Lelki betegség: Az érzelem hiánya


Egyesek szerint az „érzelmeskedés” fölösleges dolog, csak eltereli figyelmünket a fontos tennivalóktól. A valóság ezzel szemben az, hogy érzelmeink nem véletlenül alakultak ki és maradtak fent az evolúció során: segítenek minket a túlélésben. Az öröm, a boldogság és a pozitív érzések jelzik, hogy biztonságos helyzetben vagyunk – a szorongás, a félelem, a düh, a szomorúság és az undor pedig azt, hogy valamin sürgősen változtatnunk kell. 

Alexitimia
Az alexitimia görög kifejezés: szó szerint az érzelmek kifejezésére alkalmas szavak hiányát jelenti. Más szóval az illetőnek nincsenek szavai az érzelmek leírására. 
Az alexitímiások számára az érzelmek kifejezése, azok megélése, illetve megkülönböztetése komoly problémát jelent. Képtelenek belső, lelki életük tartalmát embertársaik felé kommunikálni: akár a fájdalom, akár a boldogság, a mély emberi emóciók tudatos át- vagy megélése ismeretlen számukra.
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/8260/alexitimia-erzelmi-analfabetizmus

Másokkal leginkább hétköznapi, érzelemmentes témákról tudnak beszélgetni, magukhoz senkit sem engednek igazán közel.
Az érzelmekkel kapcsolatos nyelvi kifejezéstáruk szűkössége mellett pusztán a düh és a félelem bizonyos szintű leírására képesek. A legfontosabb érzelmeknek 6 fajtája van: öröm, szomorúság, harag, undor, félelem, meglepődés. Ezek az érzelmek minden ember természetes fejlődéséhez hozzátartoznak és pozitív vagy negatív érzelmek is lehetnek. Ez attól függ, hogy az adott helyzet mit vált ki belőlünk, segít vagy hátráltat minket, az adott szituációban.
Mivel az érintett nem észleli az alapérzelmeket sem, azokat kezelni is képtelen. A számára csupán feszültségként megélt helyzetből két módon menekülhet:

Az alexitímiások az emocionálisan felfokozott helyzetben csupán a testi tüneteket képesek észlelni, és az esetükben a testi jelekről teljesen leválnak a pszichés tényezők. Érzelmeiket, egyértelműen testi tünetekben manifesztálják; nem is tudnak érzelmekről, csupán testi szimptómákról beszámolni. Nem véletlen, hogy az alexitímia jelenségének kutatása szorosan összefügg a pszichoszomatikus betegségek vizsgálatával.
Pszicho dinamikai szempontból a jelenség hátterében tanult viselkedési minta állhat. Kialakulása azzal függ össze, hogy kisgyermek korban nem kaptak érzelmi melegséget, emóciókat mellőző, a kötődési igényt ki nem elégítő családban nőttek fel
Az alexitímiások nem tudnak megélni egy-egy érzelmi helyzetet, nem tudják érzéseiket mások iránt kimutatni és kommunikálni sem. Sőt, miközben az egészséges emberek képesek megkülönböztetni a különféle érzéseiket, nekik ez sem megy. Az empátia nem ismert számukra, tulajdonképpen semmilyen szituációban sem tudnak megfelelően viselkedni, 
Az alexitímia tünetei viszonylag jól felismerhetőek. Az ilyen ember cseppet sem közvetlen másokkal. Inkább zárkózott személyiség, aki semmilyen érzelmi témáról nem tud beszélgetni. Olyan témákat keres, amelyek érzelmektől mentesek. Észre lehet venni, ha valaki nem képes beleélni magát a másik helyzetébe, és nem érzi át a problémáját, fájdalmát, örömét. Nem egyszerű észrevenni, ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni, például kedves dolgokat mondani, virágot vinni, stb. Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy nincs érzelmi együttrezgés a környezettel.
Biológiailag tehát adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben – és azon belül is milyen családban nevelkedtünk. Sivár lelkű az a személy, aki nem tud eszményekért, magasabb, nemesebb célokért lelkesedni, küzdeni.

Távolságtartó típus: nem lehet közel kerülni hozzá, ha valaki igyekszik is, viszonzásra nem talál, ezért nem próbálkozik sokáig.
Az alexitímia tünete, hogy a beteg nemcsak hogy nem tudja értelmezni érzéseit, hanem kezelni sem képes őket, még a legalapvetőbbeket sem. Nagyon kevés olyan érzelem van, amelyet egyáltalán meg tud nevezni. Mivel a hétköznapokban felmerülő érzelmi szituációkat nem tudja kezelni, ha valamilyen kellemetlen helyzet áll elő, többnyire menekülőre fogja, vagy pedig indulattal reagál.

A környezetében élők többnyire nem tudják megfogalmazni, mi lehet a baj az érzelmi analfabétával, csak hidegnek, távolságtartónak látják. Testi tüneteket azonban produkál. Felfokozott érzelmi helyzetekben az alexitímiás nem okolja az érzéseit, hiszen nem kapcsolja össze a kettőt – ellenben váratlan testi tünetei lesznek. Ezeket észlelheti, ezek miatt fordul esetleg orvoshoz, ő vagy egy hozzátartozója. Jellemző például, hogy ha valamilyen sérelem, bántás éri, fejfájással reagál.
Az érzelmi analfabétizmus a pszichoszomatikus betegségekkel áll összefüggésben. Okát feltehetően a családi háttérre lehet visszavezetni. Azok a gyermekek például, akiket az édesanyjuk már kisbabaként sem szeret, nem ölel meg, nem figyel rájuk, mindezt úgy értékelik, hogy nincs értelme az érzelmeiket kifejezni. Az érzelmek elnyomása, megakadályozása nyomán alakulhatnak ki betegségek, elsősorban pszichoszomatikus betegségek.
Magyarázat lehet ugyanakkor a problémára az is, ha nem kommunikál egymással megfelelően a két agyfélteke. A jobb felel az érzelmek átéléséért,  a bal pedig a beszédértésért – ha viszont a kettő között kommunikációs zavar lép fel, a beteg nem tudja kifejezni érzéseit.

Kezelése
Az alexitímia kezelése lehetséges – de a páciens számára általában nem kívánt folyamat, mivel ha szembesül saját érzéseivel, szorongani kezd. Pszichoterápiás kezeléssel van mód az alexitímia gyógyítására, de nem lehet rövid időn belül nagy eredményeket várni.
A hideg, távolságtartó emberből hosszadalmas kezelés során válhat olyan személy, aki némiképp már képes saját érzelmeit felismerni, elfogadni és másokét is átérezni. Az alexitímia kezelése során hatásosnak bizonyul a relaxációs technikák, a csoportterápia alkalmazása, valamint a biofeedback is, amely kiegészíti az orvosi kezelést: meg lehet tanulni vele az egyes testi funkciók akaratlagos irányítását.
Forrás: Napidoktor.hu

Biológiailag adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben – és azon belül is milyen családban nevelkedtünk. 
https://erdemeselet.hu/cikkek/az-erzelmek-termeszete/

Az érzelem és értelem kapcsolata
Az értelem tud az érzelmekről, és az érzelmek érzik az értelmet. Az emberekkel való bánáshoz feltétlenül szükséges az értelmi elme és az érzelmi elme összhangja.  Mindenkivel előfordult már, hogy racionálisan nem tudta megmagyarázni, csak érezte, hogy akkor dönt jól, ha az érzelmeire hallgat. Az érzelmeinkre való hallgatás tudománya adottság, nem rendelkezik vele mindenki. A precíz, pontos embereknél általában az értelmi intelligencia a fejlettebb. Az érzelmi dolgaikban, kapcsolataikban viszont küszködnek, nem tudják, mit kezdjenek az érzelmekkel. Nagy különbség „tudni” vagy „átérezni”, hogy a másik ember mit érez. Ez utóbbira csak a magas érzelmi intelligenciával (EQ) rendelkező emberek képesek. A harmonikus személyiség fejlődéséhez rendkívül fontos az érzelmi komponens, mert enélkül az egyén nem válik kiegyensúlyozottá. Akit születésétől fogva szeretett az anyja, várt gyermek volt, nagyobb érzelmi háttérrel, pozitív töltéssel, biztonságérzettel indul az életben, mint akinek már korán meg kellett küzdenie a szeretetért, és azért, hogy elfogadják.
A szüleink viselkedése - egy konfliktushelyzet kezelése, válaszadás egy érzelmileg telített szituációra - automatikusan lemásolódik. Nem is tudjuk, hogy mit viszünk magunkkal, miközben hasonló helyzetben a viselkedést automatikusan reprodukáljuk.

A család mind a gyermekek személyiségének alakulásában, mind a felnőtt emberek életében nagyon fontos szerepet tölt be. Érzelmi kötelékei hosszantartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vésnek be a személyiségbe, és ezeket a diszpozíciókat továbbvisszük az életbe. A családban felnövő személyiség az alábbi két hatás jelenlétében fejlődik:

1. A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített hatásai, vagyis nem tudatosan szervezett, hanem a család életviszonyaiból, kultúrájából, sajátos szerveződéséből, a szülői szerepvállalásból származó feltételek, a szülők által képviselt azonosulási minták és modellek.

2. Tudatosan irányított, tervezett nevelési ráhatások, a család által fontosnak tartott nevelési célok és értékek képviselete, viselkedési szabályok közvetítése, helyeslés, rosszallás, magyarázat.

Minél idősebb a gyermek, annál inkább keresi a követendő példákat a családon kívül. De mindenképpen a szülői példák azok, melyek befolyásolják az ember egész életét és a gyermekkori tapasztalatok hatása hosszantartó erővel bír. A szülőknek tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermekük számára a viselkedésük az első és a legfontosabb szerep- és viselkedésminta, melyet folyamatosan elsajátít, és továbbvisz jövőbeli partneri és családi kapcsolataiba.

Fáyné Dombi A. 2007. Kötődés-érzelmek-személyiség. In: A neveléselmélet alapkérdései. APC Gyula, 135- 145
Bagdy E. 1977. Családi szocializáció és személyiségzavarok. Budapest: Tankönyvkiadó.

A gyerek a szellemi képességei fejlesztésére van motiválva, hogy megkapja az óhajtott érzelmeket. Az a gyerek válik érzelmileg gazdag, magas érzelmi intelligenciájú emberré, akit már az anya-gyerek kapcsolatban megkapta a szükséges érzelmeket – ez ugyanis érzelmi kiegyensúlyozottságot ad az embernek. A racionális (értelmi) intelligencia azoknál fejlődik magas szintre, akik már kora gyerekkorukban arra vannak kényszerítve, hogy az eszüket használják a szeretet, az elismerés kivívásában. Az ő szociális érzékenységük, érzelmi rálátásuk, érzelmi érettségük alacsony szintű. A másik emberrel nem is nagyon törődnek. Az érzelmi háttér nélkül felnövő emberek általában pótcselekvésbe menekülnek. Lehetnek akár nagyon sikeresek is, mégsem érzik jól magukat.

Az újszülött magával hozza az „alapkészletet”, képes érzelmek kifejezésére, nem kell hozzá semmiféle tanulás, a csecsemő tudtunkra adja aktuális állapotát. Az érzelmek által hordozott „üzenetek” segítik az anyát abban, hogy eligazodjon a baba jóllétét illetően. Az első hónapok izgalmai után aztán hamar elkezdődik az elvárások érvényesítése: a szülő azt szeretné, hogy a gyerek ne bömböljön, ne fejezze ki rossz érzéseit – vagyis megpróbálják megtanítani, hogy mikor milyen érzést szabad kimutatni.
Az érzelmek egyáltalán nem úgy működnek, mint a racionális gondolkodás, amely fokozatosan fejlődik. Már gyerekkorban így gondolkodhat:
„nem szerencsés kimutatnom, amit érzek, jobb, ha mást mutatok helyette, hiszen a valódi, őszinte érzés megmutatása sérülékennyé tesz” – ezért bizonyos családokban (népcsoportokban) tilos az érzelmeknek „hangot adni”.

Az érzelmi intelligenciával rendelkező emberek magatartás-jellemzői
Az átlagos IQ-val rendelkező emberek az esetek 70%-ában jobban teljesítenek, mint a magasabb IQ-val rendelkezők. Ez a felfedezés megrengette azt a képzetet, hogy az IQ a siker egyetlen forrása.
Az érzelmi intelligencia (EQ) és a jó teljesítmény szoros kapcsolatát az is bizonyítja, hogy a legjobban teljesítők 90%-a magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Az érzelmi intelligencia azonban kicsit megfoghatatlan, mégis ez befolyásolja, hogyan kezeljük a viselkedésünket, hogyan navigáljuk magunkat az összetett társas helyzetekben, és milyen személyes döntéseket hozunk a pozitív eredményekért.
A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek a jó modort, az empátiát és a kedvességet egyensúlyban tartani Ez jó lehetőséget ad a konfliktusok kezeléséhez, azonban ennek hiányában viselkedésünk passzívvá vagy túlságosan agresszívvá válik.
Az érzelmileg intelligens emberek megtartják az egyensúlyt, és képesek távol tartani magukat a kontrollálatlan érzelmi reakcióktól. Ez lehetővé teszi számukra, hogy semlegesítsék a nehéz, energiavámpír szerű embereket anélkül, hogy ellenséget gyártanának belőlük.
Az alacsony EQ-jú emberek gyorsan alkotnak véleményt, és csak azokat a bizonyítékokat veszik figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményüket, az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyják. Akár orrvérzésig is kiállnak helytelen véleményük mellett, ami különösen veszélyes a vezetők esetében, amint átgondolatlan ötleteik a csapat stratégiájává válnak.
A magas EQ-val megáldott emberek tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak, és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal, és számításba veszik a többiek véleményét is.

A magas érzelmi intelligencia (EQ) nem a kedvességről szól, sokkal inkább arról, hogy képesek vagyunk kezelni az érzelmeinket a legjobb eredmény elérésének érdekében. Néha ez azt is jelenti, hogy nem titkoljuk, ha levertek, szomorúak vagy frusztráltak vagyunk. Ha folyamatosan maszkot hordunk, boldognak és pozitívnak állítjuk be magunkat, hiteltelenné válunk. Az érzelmileg intelligens emberek negatív és pozitív érzéseket is alkalmaznak a helyzeteknek megfelelően.

Ellentétben az IQ-val, az EQ igencsak képlékeny, ezért folyamatos gyakorlással, új, érzelmileg intelligens viselkedéssel utat építhetünk az új szokásokhoz is. Amint az agyunk is megerősíti ezeket az új viselkedéseket, a régi, destruktív szokásaink lassan kikopnak, és helyükbe érzelmileg intelligens válaszok kerülnek még a nehezebb helyzetek esetén is. Az EQ fejleszthető, ráadásul gyorsabban, könnyebben és nagyobb mértékben, mint az IQ. 
A Business Insider cikke nyomán
https://karrierplusz.jobline.hu/allaskeresok/20170203_11_jele_annak_hogy_fejletlen_az_erzelmi_i

Érzelem és hatása a társas kapcsolatokban
Nem a kapcsolatok száma, hanem a kapcsolatokban keletkező érzelmi tónus a döntő fontosságú. Azok a férfiak, akik kevesebb érzelmi támogatásba részesültek hozzátartozóiktól, 40%-kal több érelzáródást tapasztaltak, mint akik szeretetteljes kapcsolatban éltek. A rossz emberi kapcsolatok olyan rizikófaktorok a megbetegedés vagy halál tekintetében, mint a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a fizikai tétlenség. Akik folyamatos konfliktusban élnek két és félszer nagyobb valószínűséggel betegednek meg.

Machiavelli szerint az önérdek az emberi természet egyedüli hajtóereje. Az altruizmusról említést sem tesz. Mindenkinek vannak machiavellista személyiségvonásai, amelyek a színlelés és a megtévesztés révén hozzásegítik az embert ahhoz, hogy a többiek az ő érdekeinek megfelelően viselkedjenek.
A pszichológusok a machiavellista szót olyan emberekre alkalmazzák, akiknek az életszemlélete a „bármit megengedhetünk” attitűdön alapul. Ezek az emberek lehet, hogy a társas érintkezésben józanok, de az érzelmi kapcsolatok kialakításában nem érdekeltek.
Kizárólag a haszon szempontjából mérlegelik a másik embert. A többi ember érzelmei csak annyiban foglalkoztatják, amennyiben szüksége van rájuk saját céljai megvalósításához A világot racionálisan látják, ahol sem az érzelmeknek, sem az erkölcsi normáknak nem jut szerep. Mivel hiányzik belőlük, hogy a másik emberrel együtt érezzenek, ezért nem tudnak érte aggódni sem. Az eszével ugyan tudja, hogy mit kell tennie, de a szíve tanácstalan. Manipulatív készsége azonban ellensúlyozza az érzelmekkel szembeni vakságát.